A tévé kell, az előfizetés nem

HD3BMa már a magyar családok több mint felének biztosan van HD-képes (HD ready vagy full HD) tévékészüléke. Ám a műsorokat valóban nagyfelbontásban élvezők aránya ennél jóval alacsonyabb. Az igény hiányzik? Nincsenek tisztában a készülék képességeivel, vagy nem is tudják, hogy mi a különbség? Vagy egyszerűen drágának és fölöslegesnek tartják az ezért fizetendő plusz díjat? Nincs egyértelmű válasz, s mint ahogy a cikkben megszólaló műsorterjesztői véleményekből kiderül, egységes üzleti modell sincs.

A Nielsen adatai szerint egy év alatt, 2014 és 2015 között 7 százalékkal nőtt a HD adás vételére alkalmas tévékészülékek száma Magyarországon, így a háztartások mintegy 54 százalékában már legalább egy televízió nagyfelbontású. Azt, hogy hányan élnek ezzel a lehetőséggel, már sokkal nehezebb ilyen pontossággal meghatározni. A HD-csatornákat tartalmazó csomagra előfizetők számár talán még lehetne összesíteni (ha a szolgáltatók elárulnák ezt), csakhogy itt máris kettéágazik az út, mert a műsorterjesztők egy részénél nincs is ilyen csomag, hanem egyszerűen, felár nélkül, simulcast módon elérhetővé teszik a HD programokat is. Akik pedig az ingyenes földi digitális platformot választják, azok eleve HD-ben kapják a közszolgálati adókat. De akinél a készülék is nagyfelbontású, és a műsorjelek is megérkeznek így, még azok sem biztos, hogy élnek a lehetőséggel. Például ha a kedvenc csatornák beállításánál – tájékozatlanságból vagy figyelmetlenségből – az SD változatot programozzák be az élmezőnybe...

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2016. július-augusztusi számában olvasható.)