Az online elérhető tartalmak és az okoseszközök véget vetnek a hagyományos tévézés aranykorának – állítják egyesek. Az tény, hogy ugyan egyelőre még csak csekély – ám egyre növekvő – mértékben, de immár nem csupán valós időben nézzük a televízióban sugárzott műsorokat, hanem rögzítjük és visszanézzük azokat, online kölcsönzünk filmeket és videómegosztó oldalakat látogatunk. Sőt, a tévézéshez többé már tévére sincs szükség: a felnőtt netezők 80 százaléka legalább egy másik eszköz képernyőjén (is) szokott filmeket, videókat nézni.

Magyarországon az internetező lakosság mintegy ötöde rendelkezik okostévével, a tulajdonosok 53 százaléka csatlakoztatja készülékét az internetre. A tényeken túl érdekes technológiai újdonságokra is kitér a Gemius Hungary legfrissebb tanulmánya, amely bepillantást enged a jövőbe: vajon hová és meddig tudnak fejlődni az okostévék, milyen problémákkal találkoznak a felhasználók, milyen megoldásokon gondolkodnak a fejlesztők.

Több mint 8 millió műsoróra, 500 terabájtnyi adat, ebből 115 azonnal elérhető, több mint 400 ezer fájlba rendezve – 1997 óta ennyi információt tárol a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság saját rendszerén. Az elmúlt években mintegy százmillió forintot költött a hatóság arra, hogy maga gondoskodjon a csatornák, helyi tévék és rádiók műsorainak rögzítéséről, és ne a szolgáltatókra kelljen hagyatkoznia. Jelenleg 141 adót követ nyomon az IRIS, ez a szám a vidéki bázisok fejlesztésével a közeljövőben jelentősen kibővülhet.

Csop1NAGYMíg néhány évvel ezelőtt még luxusnak számított, ma már minden magyar háztartás számára elérhető egy smart tévé. Az internetre képes fekete dobozok néhány éven belül magukra irányíthatják a nézők – sokféle kütyük és berendezések által megosztott – figyelmét. Ehhez persze arra is szükség van, hogy több tartalom váljon ezen keresztül elérhetővé, illetve a vásárlók alaposabban is megismerjék az előnyeit. Szöllősi János, a Samsung Electronics Magyarország Zrt. tartalommenedzsere és Putz József, a Magyar Kábelkommunikációs Szövetség szakértője a műsor- és kábelszolgáltatókkal közösen épített jelen és jövő lehetőségeit vázolta fel lapunknak.

TVmoziA közelmúltban sok szó esett világszerte a tévé és videó konvergenciájáról, meg arról is, hogy kimondva vagy kimondatlanul az internetes világcégek mindenképpen a TV babérjaira törnek. Arról viszont kevesebbet hallani – pedig az új média trendjei igen nagy erővel efelé mutatnak –, hogy a tévékészülékek gyártói egyre inkább a mozinak a nézők életében egykor betöltött privilegizált (majd egyre inkább üresen maradó) helyét szeretnék elfoglalni a legújabb csúcsfejlesztésű készülékeikkel.

Csop2Harminc, ötven vagy hetven csatorna lineárisan? Népszerű sorozatok vagy saját gyártás? Széles választék az online videotékában vagy tévézés több eszközön? Mire vágynak a terjesztők, és mit kínálnak a műsorszolgáltatók? Mire képesek a kábelhálózatok, és mit enged a jogtulajdonos? Mindez kockás papírra vetve kinek éri meg? A tartalmakat biztosító cégek terjesztési vezetőivel vitattuk meg, mire számíthatunk néhány éven belül a hazai műsorpiacon és miért. Bár a portfóliók eltérnek, az MKM kerekasztal-beszélgetésén a szakemberek egyetértettek abban: rövid távon még biztosan a lineáris tartalmak a nyerők.