Sarkady2Akik a médiaiparban töltötték az elmúlt szűk évtizedet, azok biztosan tudják, hogy a 2006 őszén elkezdődött médiaszabályozási reform elindítója Dr. Sarkady Ildikó volt, aki 2007 októberétől immár az audiovizuális média kormánybiztosaként irányította ezt a munkát. Ennyi idő távlatából és a mára letisztult piaci helyzet ismeretében érdemes áttekinteni, honnan hová jutottunk, és vajon megvalósultak-e az alapvető célok.

A szakma nagy „öregjei” emlékezhetnek még a múlt évszázad vége felé született olyan jogszabályokra is, mint a sajtótörvény vagy a kereskedelmi televíziózás megszületésénél bábáskodó törvény. Már az időpontokból is kisejlik, hogy bőven lehetett teendő a 2000-es évek derekán…

Az kétségtelen, hogy átfogó, a terjesztést és a tartalmat egyaránt érintő médiaszabályozási reform előtt álltunk, hiszen mindkét területen óriásai lemaradásunk volt. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a folyamatot az Európa-szerte zajló földi digitális átállás gyorsította fel. Nemrég csatlakoztunk az EU-hoz, az ITU frekvenciaosztásánál a reméltnél is több multiplexhez jutottunk, ám az is látszott, hogy Magyarország e téren jelentős késében van mind az Európai Unió régebbi 15 tagországával, mind az újonnan csatlakozott országokkal szemben, figyelembe véve, hogy a tagállamok 2011.december 31-ig vállalták az átállást.

Nekünk tehát a médiareformot, vagyis egyrészt az átvitel-technikai rendszerek korszerűsítését, az ehhez szükséges jogszabályi héttér megteremtését, másrészt a tartalom, a média alapszabályozását együtt kellett kezelni. Ez a kettő az én álláspontom szerint mai is egymás nélkül elképzelhetetlen, ez az igazi konvergencia, hiszen egymásra hatnak....

Jogi- szabályozási szempontból milyennek látja a médiapiac jövőjét?

Jelentősen átalakul a piaci környezet, változnak a nézői szokások, a digitális technika átírja a szereplők jelentőségét, adott esetben piaci súlyát, és előrevetíti az értéklánc „láncszemeinek” további átrendeződési folyamatát. Felértékelődik a színvonalas, értékes tartalom szerepe, a média-értékláncban a hangsúly a két kevésbé szabályozott „láncszemre”, a tartalomra és fogyasztóra helyeződik át. Megnő a néző szerepe, a digitalizáció aktivizálja a korábban passzív fogyasztót. Azzal, hogy maga is össze tudja állítani a saját műsorát, beavatkozik a rendszerbe és tulajdonképpen alkotójává válik a műsornak. Ezeket a kérdéseket hosszú távon szerzői jogilag is meg kell oldani.

Galvács László

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2015. márciusi számában olvasható.)