Az e-health, vagyis az e-egészségügy fogalmán sok mindent érthetünk: az informatika vívmányai egyaránt hasznosíthatóak a betegellátásban, az intézmények közötti kommunikációban és adatcserében, az otthoni betegfelügyeletben, rehabilitációban, idősellátásban, továbbá az egészségügy irányításában. Milyen lépéseket tervez az állam ezen a téren, mit finanszírozna központi forrásból, és mely területek működhetnek piaci alapokon? És vajon hogyan tudnak ebben részt venni a kábelszolgáltatók? Erről kérdezte a meghívott szakembereket szerkesztőségünk egy májusi kerekasztal-beszélgetésen.

A kábeltársaságoknak érdemes átértékelniük szerepüket az előfizetőknek nyújtott szolgáltatás értékláncában. Elkerülhetetlenül infrastruktúra-fejlesztésbe kell fogniuk, ha nem akarnak fennakadni a mai sávszélesség-plafonon. Ennek könnyebb megértéshez tekintsük át a lehetséges szolgáltatói modelleket.

Az FTTH rajongók egyik fő érve az optikai szál háztartásokig való kihúzása mellett az, hogy ez ám a "jövőálló" technológia. De mit is értsünk pontosan jövőállón?

A távközlő-hálózatokban már régóta megjelentek és egyre nagyobb szerepet játszanak a fényvezetős (optikai) kábelek. A kábeltelevíziós rendszerekre jellemző HFC technológia még sokáig versenyképes, a kérdés csak az, hogy az igények és a konkurencia nyomására mikor milyen mértékig terjed el az optika (Fibre), és váltja fel a hagyományos koaxiális kábelt. A hagyományos távközlési szolgáltatók már elkezdték a felhasználói végpontig kihúzni a fényvezető szálakat. Vajon előbb-utóbb a kábelhálózatokban is elkerülhetetlenné válik az FTTH?

Noha az állam, a kutatók, az orvosok, az informatikai és távközlési cégek is felismerték, mekkora jelentőséggel bírnak az e-szolgáltatások az egészségügyben, még kevés példa akad a gyakorlati megvalósításra. A társadalmi párbeszéd és nemzeti stratégia kidolgozása azonban már nálunk is elkezdődött a fejlesztési lehetőségekről, amelyek gyorsabbá, kényelmesebbé és olcsóbbá tehetik az ellátást.