A médiaszolgáltatók egyre több tévécsatornát működtetnek, a nézők, az előfizetők pedig ezekből minél többet szeretnének, sőt mellé nagyon gyors internetet. A kínálat és a kereslet a kábelhálózatokon találhat egymásra – csakhogy azok kapacitása is véges. Hogyan lehet kezelni ezt a dilemmát? 

A kábeltelevíziós hálózatok esetében egyre nagyobb a jelentősége a frekvenciasáv-gazdálkodásnak, vagy ahogy a szakzsargonban hívjuk: a frekvencia allokációs stratégiának. Az előfizetői sávszélesség-igény folyamatosan bővül, ami köszönhető egyrészt a továbbítani kívánt csatornaszám gyarapodásának, a tévéműsorok HD-re való áttérésének, illetve a szélessávú internet iránti igény és a valós fogyasztás növekedésének. A frekvenciasáv korlátos, a hálózat építésekor műszaki-gazdasági alapon a beruházó dönti el, hogy milyen felső határfrekvenciájú hálózat épüljön, később nagyon költséges lehet ezt megnövelni.

Az analóg TV-műsorok nagyon rossz hatásfokkal használják fel a frekvenciasávot. Egy 8 MHz-es csatornában továbbítható analóg hagyományos felbontású (SD) TV műsor helyén 50 Mbit/s-os internet-szolgáltatást valósíthatunk meg, vagy akár 10-12 db MPEG-2 illetve 20-24 db MPEG-4 tömörítésű tévéprogramot is átvihetünk. HD műsorokból is akár 6 is továbbítható MPEG-4 tömörítéssel egyetlen csatornában. A kábeltelevíziós hálózatok esetében is előbb-utóbb be fog következni a teljes analóg lekapcsolás, de ennek az időpontját minden szolgáltató a saját gazdasági érdekei alapján dönti el...

Putz József
műszaki elemző, NMHH

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2017. februári számában olvasható.)