1000x100 piacvezeto statikus ok2 

Az EU Digitális Menetrendjéről, az uniós források hatékony felhasználásáról és az információs társadalom kiteljesedésének feltételeiről nyilatkozott lapunknak Vályi-Nagy Vilmos, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kormányzati informatikáért felelős helyettes államtitkára.

- A szélessávú ellátásra vonatkozóan impozáns célokat fogalmaz meg az Európai Unió Digitális Menetrendje. Ön szerint reálisak-e és tarthatóak-e az elvárások?

- A Digitális Menetrend 2020-ig szóló tervei szerint 2020-ig mindenkinek 30 Mbit/s sávszélességű hozzáférést kell biztosítani, és ezen belül 100 megabitet a lakosság felének. Ezek nagyon jól hangzó célok, csak éppen nincsenek összhangban a realitással. Azt már máskor is tapasztalhattunk, hogy a kitűzött célok sokszor nem úgy valósulnak meg, ahogy azokat az Unió kommunikációs anyagaiban megfogalmazzák. A szélessávra vonatkozó elképzelések teljesítésében is jelentős lemaradás tapasztalható, amin voltaképpen nem is lehet csodálkozni, hisz az elvárások és a valóság között jelentős szakadék tátong. Egyáltalán nem biztos, hogy a döntéshozók a Menetrend tervezésekor jó irányba indultak el. Tudjuk, hogy a technológia fejlődése és az igények alakulása kiszámíthatatlan. A tervezők vélhetően abból indultak ki, hogy a processzorok teljesítményében vagy a tárolókapacitásban tapasztalt, valóban látványos fejlődés alapján hasonlóképpen alakulnak a sávszélesség iránti igények is. Csakhogy az így kikalkulált számot a gyakorlati igények nem nagyon támasztják alá. Épp ezért mi feltettük a kérdést: valóban szükség van-e ekkora méretű bővítésre, és valóban ez legyen-e a legfontosabb eleme az infokommunikációs piac fejlődését szolgáló programnak? Az egyértelműen látszik, hogy a különböző alkalmazások, szolgáltatások oldaláról – leszámítva a médiaipart, az otthoni videóletöltést – nincs erre igény.

- Mit tehet Magyarország a Digitális Menetrenddel szemben?

- Mi úgy látjuk, hogy az Unió tervei jelenleg túlságosan grandiózusak, és elsősorban csak a szélessáv-fejlesztésre koncentrálnak, míg a szektor többi elemét figyelmen kívül hagyják, vagy jóval kevesebb forrást biztosítanak rá. Ezt komoly problémának gondoljuk, és ezzel nem vagyunk egyedül. Más tagállamokkal együtt azt valljuk, a forrásokat úgy kell elosztani, hogy alapvetően az EU adminisztrációs tevékenységét egyszerűsítse, a bürokráciát csökkentse. És egyáltalán nem mindegy, hogy a források elosztásának helye hol van. Jelenleg az Unió olyan konstrukció kidolgozásán munkálkodik, amelyben a szélessáv-fejlesztési pályázatok csak Brüsszelben lehet megvédeni, és ott döntik el, hogy mondjuk Mátészalkán vagy a mezőföldi kistérségben szükség van-e szélessávú fejlesztésre. Nem tartjuk szerencsésnek a források felosztásának ilyen jellegű koncentrálását. Ezek 2012-ben még csak koncepciók, tehát van idő a változtatásra. Jövőre lesz szó a büdzséről, és azokról a konkrét stratégiákról, amik alapján a különböző pályázatokra fel lehet használni ezeket a forrásokat. De az álomképek felől mindenképpen a realitások felé kell terelni a tervezést. Látszik, hogy egyelőre a 2013-ig elképzelt stratégiát sem tudja az Unió megvalósítani. Lassan, vontatottan haladnak a korábbi csomagban célul kitűzött programok. Az elmúlt időszakban tapasztalt változások mára elavulttá tették a korábbi elképzeléseket, s ugyanez várható a 2014-2020. közötti időszakra is. Ma lehetetlen megjósolni, hogy mi-minden fog változni az infokommunikációs piacon is. Épp ezért szeretnénk reálisabb célokat megfogalmazni a költségvetésben, majd megvalósítani a hozzá kapcsolódó pályáztatásokban és a források felhasználásában. Ez a magyar szándék, és ez megegyezik számos ország elképzelésével.

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2012. júniusi számában olvasható.)