A 2012-es mérföldkő

RozgonyiA digitális átállás és a digitális hozadék felszabadításának lázában ég szinte az egész világ. A technológiák nagyjából azonosak, legfeljebb az okok, a célok és a módszerek különböznek. Ezekről beszél Rozgonyi Krisztina jogász, az NHH korábbi elnöke, aki a BBC tanácsadó csoportjának tagjaként, a Világbank program-igazgatójaként és az ITU (Nemzetközi Távközlési Egyesület) szakértőjeként számos országban szerzett személyes tapasztalatokat az elmúlt években.

Hogyan lehetséges, hogy a földgolyónkon élő különböző kultúrájú népeknél és igencsak eltérő fejlettségű országoknál szinte egyöntetűen és nagyjából egyidőben merül fel a digitális televíziózásra való áttérés problémaköre?

A világ minden táján tévéznek az emberek, a kulturális különbségek legfeljebb abban jelentkeznek, hogy hol, milyen típusú műsorokat néznek szívesen. A technológiák szakemberei, az ITU és az EU szakmai szervezetei időben rávilágítottak az analóg technika korlátaira, és a továbblépéshez kijelölték a digitalizálás útját. Napjainkban mindenhol a földfelszíni frekvenciák hatékonyabb felhasználása az egyik legfontosabb kérdés.

Szakmai tapasztalatai alapján milyen jellegzetes példákat tudna idézni?

Itt, Európa közepén ma azt látjuk, hogy a földfelszíni sugárzás a legtöbb országban másodlagos, sőt harmadlagos szerepet játszik a televíziózás piacán. Emiatt a frekvencia hasznosításánál máshová helyeződnek a súlypontok. Vannak olyan országok a világ más tájain, ahol fontos politikai kérdésként kezelik mindezt. Azokban az államokban, ahol a központi hatalom nagyobb szerepet játszik, és mindent az ellenőrzése alatt szeretne tudni, ott kiemelt figyelmet fordítanak a televíziózás felügyeletére is. Ez nem feltétlenül függ össze az adott ország gazdasági fejlettségével. Például Thaiföldön az állam továbbra is egyedileg engedélyezi a sugárzási jogokat, hogy ezzel is kontrollálni tudja, mit néznek az emberek.

Ruandában, Kelet-Afrikában már konvergens hírközlési és médiahatóság működik, és menedzseli a DVB-T2 technológia bevezetését. Az ITU szakértőjeként itt részt vehettem a digitális átállás jogi és szabályozási háttérének kialakításában. Ebben az afrikai országban egyelőre csupán a lakosság 6 százalékához jut el az elektromos hálózat, tehát értelemszerűen a televíziós penetráció is alacsony, viszont impozáns és összehangolt fejlesztési célokat tűztek ki. Az áramellátás szintjét négy év alatt 16 százalékra kívánják emelni, a televíziózásban pedig egyből a legkorszerűbb technológiát honosítják meg. Itt már ma is két külföldi műsorterjesztő cég tevékenykedik sikeresen, a francia Canal+ csoport tagja a műholdas szolgáltatásban, valamint egy olyan kínai tulajdonú cégcsoport, amelyik 11 országban egyszerre lépett a földfelszíni televíziózás piacára.

A 2012-es év más szempontból is fordulópont volt. Ez lett volna a digitális átállás uniós határideje. Két hónap elteltével mit mutat a mérleg?

A folyamat éllovasai – a BBC közreműködésével – mindvégig az angolok voltak, akik a digitális átállást méltóképpen koronázták meg, amikor a tavalyi londoni olimpiát követően az utolsó analóg adót is lekapcsolták. A brit eljárás máig etalonnak számít. Számos országban – például Németországban, Svédországban vagy Finnországban – már lényegesen korábban befejezték az átállást. Sikeres és pozitív példaként említhető Horvátország is. Időben és határozott állami döntést hoztak, az olcsóbb MPEG-2 technológiát választották, minden olyan háztartásnak, amely kizárólag földfelszíni televíziót nézett, a set-top-boxokhoz, új készülékekhez hozzájárulást adtak, példamutatóan együttműködtek az érintett állami és szakmai szervezetek, egyetemistákat, diákokat képeztek ki, hogy segítsenek az otthoni készülékek beállításában. A 2010-es átállást követően pedig a versenypiac dönti el, hogy életképes marad-e a rendszer...

Magyarország teljesítménye hogyan értékelhető?

A jelenlegi készültségi szintünkkel nem kirívóan lógunk ki a sorból, csúszás másoknál is van, és biztosan nem mi leszünk az utolsók, akik kikapcsolják az „analóg gombot”. Ha visszatekintünk, elmondhatjuk, hogy nálunk is időben elkezdődött a folyamat, az Antenna Hungária 2005-ben tesztelni kezdte a technológiát, az akkori IHM és NHH megkezdte a döntéshozatal előkészítését, majd a Kormány és a Parlament 2007-ben meghozta a döntést, megalkotta a digitális átállás stratégiáját, és ötpárti egyeztetéssel megalkotta a törvényt. 2008-ban a pályáztatás és a szerződés megkötése után az Antenna Hungária elindította a szolgáltatást. Innen folytatva szakmailag megvalósítható lett volna a 2012. végi teljes átállás. Politikai okai is voltak annak, hogy a 2010-es és 2011-es év elveszített időszak volt a folyamatban. Ugyanakkor a halasztásnak mára csökkent a jelentősége, sokkal fontosabb, hogy az idei évben valóban lezárul-e a kikapcsolás, és ezt követően a digitális hozadék európai normáknak megfelelő értékesítése...

Galvács László