Az IP mint a videótovábbítás lehetséges módja egyre intenzívebben incselkedik a kábelszolgáltatókkal. Vajon elkerülhetik-e, vagy meddig halogathatják a találkozást?

Amikor a távközlési vállalatok elindították kábeltévé-szerű IPTV szolgáltatásaikat ADSL-en, kevés kábeles vezetőnek jutott eszébe, hogy le kellene cserélni a meglévő infrastruktúrát. Az utóbbi években azonban megjelent az otthoni műsorszétosztás igénye, terjednek a videóképes eszközök (játékkonzolok, táblagépek, okostelefonok), és robbanásszerűen nő a web-alapú videó népszerűsége, így minden szolgáltató számára megkerülhetetlenné vált az IP-alapú videó. A megbízható, ám nem IP-, hanem MPEG- és QAM-alapú infrastruktúrával rendelkező kábeles szolgáltatóknak azonban az átállás nem könnyű. Nemhogy táblagépekre vagy konzolokra, de még a lakás különböző helyiségeiben elhelyezett közönséges tévékészülékekre sem könnyű eljuttatniuk a műsort, ehhez vagy kábeltuneres set-top-boxokra van szükség, vagy arra, hogy a QAM-alapú szolgáltatással párhuzamosan IP-alapon is továbbítsák a tartalmat.

A kábeles videószolgáltatás átállítása IP-re komoly előnyökkel járhat, csakhogy a szolgáltatók milliárdokat áldoztak meglévő infrastruktúrájukba. Ilyen körülmények között az IP-nek csak akkor van esélye, ha a felhasználók is igénylik az új szolgáltatásokat. Úgy tűnik, egyre kevésbé a fogyasztó megy a tartalomhoz, s egyre inkább a tartalomnak kell megtalálnia a fogyasztót. Bárhol és bármilyen eszközön.

A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2011. májusi számában olvasható