terjesztési igazgató, Tematik Média Group
Az internet megy, a tévé is örök…

CsullogS1Milyen volt 2020? Milyen is? Hogy is mondjam…

Inkább azt mondom, hogy kulturáltan leírhatatlan, de el is akarom felejteni, mert utáltam. Ilyen kérdésre Juhász Gyula írt egykor szép sorokat: „Milyen volt szőkesége, nem tudom már…”

És hogy mit várok 2021-től?

Egy univerzális „delete” gombot, amellyel törölhetnénk a C-19-et, az érthetetlen vagy abnormális dolgokat, a küszködést. Egy olyan varázspálcát, amely segítene újra normálissá tenni szakmai és tágabb világunkat; hogy partnereink időben tudjanak fizetni, hogy újra feléledjen a reklámpiac, hogy a kábelesnek ne kényszerből kelljen csatornát betenni, hogy ne a zokszó uralja a beszédet. Meg hogy a Facét ne ugyanaz a néhány idióta gondolat lepje el.

De leginkább azt szeretném, ha nem úgy kellene találkoznom veletek, hogy maszkban, másfél méter távolságról, csak úgy, kutyafuttában a cég kapujában, vagy egy útelágazásban adom át a vevőberendezést. Nem megérteni, hanem elfeledni szeretném azt az indulatot, ami egy dekóder-leltár egyeztetésnél kölcsönösen felfakad belőlünk: „ – Rajtam keresed? Na, ne má’. – Na, most visszaküldöd vagy kiszámlázzam?!” Türelmetlenek lettünk, értetlenek.

Én speciel ezt a homeofficés-modellt is nehezen viselem, de gondoljatok bele az énekesek (és a forgatói stáb) sorsába is. Nincs fellépés, nincs jövedelem. A pecásoknak persze könnyű…

Szóval arra vágyom, hogy ne csak a muszáj vigyen el Pápára, Barcikára, Dunatetétlenre, hanem a baráti/szakmai csevely vágya, vagy éppen a pincepörkölt majdnem elfelejtett, nagyon kívánt íze egy bólyi kertbe. Meg hogy ne legyenek elvonási tüneteim Tihany hiányában. Személytelenné vált a szakma, amit 26 éven át (mínusz 1 év) éppen azért szerettem, mert emberi volt, s olyan együttműködésen alapult, amit jó volt emlegetni.

Ez az őrült pandémia átrendezte az életünket. Eltűntek a kézfogások, a vállveregetések, nem látjuk egymás mosolyát, az arcokra írt üzeneteket, kerüljük egymást (naná, hogy nem haragból, csak félelemből), mi, akik egymásból élünk. Újabb csatorna, több előfizető? Ugyan, hagyjál már…

És Ti, Kedves Kábelesek, hogy éltétek meg ezt az évet? Persze, az internet megy, a tévé is örök. De amúgy megvagytok? Ti, akik dolgozóitokért aggódtok; nehogy megfertőződjenek a kiszálláskor, hogy bírjátok? Ti, akiknek egyre csak nő a kinnlevősége, mert a válságból (is) adódó fizetési fegyelem már rég felbomlott, egyébként jól vagytok?

Tudjuk, a tévének, internetnek mennie kell, bármi áron és mindenkor. Hiszem, hogy túléljük ezt is, mást is. Kívánok nektek, magunknak jó partnerkapcsolatot, boldogabb új évet.