Jelenleg az Egyesült Államokban sok vita zajlik arról, hogy a közösségi médiának van egy olyan sötét oldala, amit a működésében meglévő felháborodás-gerjesztő eszköztár számlájára írnak.

A probléma legélénkebben a 2,3 milliárdos tagságú Facebookon jelentkezik, amelynek a működésével az amerikai politikai erők elégedetlenek, de eközben a választás előtti hónapokban öntik a kasszájába a reklám-milliókat. Hasonló elégedetlenség tapasztalható széles körökben a Twitter és más közösségi portálok és alkalmazások működésével szemben is. A The Atlantic című amerikai lap szociálpszichológusok, pszichológusok és közösségi médiaszakértők bevonásával igyekezett a közelmúltban feltárni a közösségi média sötét oldalát, és tárgyilagos képet alkotni működési hibáikról.

 A Facebook korai küldetése „a világ nyitottabbá és összekapcsolhatóbbá tétele” volt, és a kezdeti lelkesedés hevében sokan azt hitték, hogy a kapcsolatok globális méretű növekedése csak pozitív következményekkel járhat. A szakemberek rámutatnak: a problémát a 2010-es évekre nem az emberek virtuális összekapcsolása, hanem az okozza, hogy a közösségi média a kommunikációt egyfajta nyilvános előadássá változtatta. Mark Leary szociálpszichológus alkotta meg a „sociometer” kifejezéssel azt a belső mentális mérőeszközt, ami elmondja nekünk percről percre, hogy mit hogyan teszünk a többiek szemében. A közösségi média a lájkok, barátok, követők, twittelések és megosztások bevetésével kihúzta ezt az önértékelési eszközt a kezünkből és nyilvánossá tette őket. Az emberek be lettek csábítva egy olyan gladiátor-cirkuszba, amelyben mindenki saját erkölcsi nagyszerűségének a bizonyítására használja fel a közösségi média fórumait, túllicitálva az előző hozzászólót. Innen már csak egy lépés vezet oda, hogy az erkölcsi nagyszerűség nevében a hozzászólások során megbélyegezzék mindazokat, akik nem értenek egyet a kifejtett állásponttal. A közvetlen emberi kapcsolatokat jellemző árnyalt viselkedés elhalványul, a vitázó felek sekélyessé, többször kegyetlenné válnak egymással szemben. Willam J. Brady, a Yale Egyetem kutatója egy 2017-es tanulmányban a Twitteren megjelent félmillió „csicsergés” tanulmányozása után kijelentette: a közösségi médiában az erkölcsi vagy érzelmi megnyilvánulások 20 százalékkal növelik a bejegyzések népszerűségét. A Pew Kutatóközpont legújabb tanulmánya azt mutatta ki, hogy a „méltatlan nézeteltéréseket” tartalmazó hozzászólások megduplázzák az elkötelezettséget a Facebookon más tartalmakhoz képest.

Békés Sándor

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2020. július-augusztusi számában olvasható.)