Share1Szülőnek lenni a közösségi média rivaldafényében

Hogyan befolyásolhatja a gyermekeink közeli és távoli jövőjét, ha életük minden pillanatát megosztjuk a közösségi oldalakon? Hogyan tudjuk csökkenteni a „sharenting” – a megosztás (share) és a gyereknevelés (parenting) szavak összevonásából született fogalom –, azaz a folyamatos közösségi jelenlét kockázatait? A gyerekekről való meggondolatlan posztolás súlyosan sértheti a magánélethez való jogukat, és sajnos gyakran alapot adhat online zaklatásra is.

Sok szülőre jellemző, hogy a gyerekeiről nagyon korán, akár már magzati ultrahang felvételek formájában elkezd tartalmakat megosztani, így a gyermekek digitális jelenléte a születésük előtt elkezdődik. Ez többnyire csak a kezdet: utána következnek a növekvő fogacskákról, az első lépésekről, a bilizésről és egyéb sikerekről hírt adó tartalmak, amelyek a gyermekek kamaszkoráig folytatódhatnak. A fő cél általában a családtagokkal, barátokkal való megosztás és a távol élő rokonokkal való kapcsolattartás, viszont a legtöbb esetben – többnyire nem szándékosan – mások számára is nyilvánossá és elérhetővé tesszük ezeket a személyes tartalmakat.

Természetesen érthető, hogy szülőként szeretnénk örökre megőrizni a rövid gyermekkor minden pillanatát, és büszkén közzétenni a gyermekeink eredményeit, de fontos, hogy ezen a téren is mértékletességre törekedjünk. A gyermekek életének nyilvánossá tétele súlyosan sértheti a magánélethez való jogukat, és sajnos gyakran alapot adhat online zaklatásra is. „Egy friss felmérés szerint a féléves és 6 éves kor közötti gyerekekről készült fotók 15 százaléka kevesebb, mint fél óra alatt a sötét web pedofilok által látogatott oldalaira kerül” – hívja fel a figyelmünket Csizmazia-Darab István, a Sicontact Kft. IT-biztonsági szakértője. Ezért érdemes átgondolnunk, hogy vajon mi fontosabb: a vicces pillanatok és sikerek megosztása, vagy a biztonság szem előtt tartása?

...

Érhető és elfogadható az emlékek megosztásának igénye, ugyanakkor biztonságosabb és felelősebb módon érdemes ezt a gyakorlatot folytatni. A saját közösségi „viselkedésünk” és gyakorlatunk a gyerekeink számára példaként is fog szolgálni arra az időre, amikor már ők is csatlakoznak a közösségi felületekhez. Ha eljön ez a pillanat, mindenképp beszélgessünk velük a közösségi média veszélyeiről, és biztosítsuk őket arról, hogy hozzánk bátran fordulhatnak, ha elbizonytalanodnak, vagy gyanús dolgot észlelnek.

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2020. szeptemberi számában olvasható.)