Indulhatunk akár Rolls Royce-szal a hatpályás sztrádán, ha végül csak poros földúton, szekérrel érünk haza. Készülhet bár a tévéműsor 3D-ben és HD-ben, ha otthon csak analóg rendszeren, régi képcsöves készüléken nézhetjük meg. A hasonlattal csupán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a tévézési szokások értékelésénél mennyire fontos szerepet játszanak a terjesztési platformok és házi megjelenítő eszközök.

Több szabadidő, kevesebb szórakozásra elkölthető pénz, gazdagabb műsorválaszték – mi más kellene ahhoz, hogy több időt töltsünk a tévé előtti fotelban? Merthogy többet tévézünk, arról az AGB Nielsen felmérése is tanúskodik. Az elmúlt hat év adatai – a kezdeti csekély visszaesés után – 2007-től folyamatos emelkedést mutatnak, és így tavaly már naponta 4,8 órát (286 percet) tévéztünk. Másképp kifejezve, a mai szokások alapján életünk egyötödét a képernyő előtt üljük át. Fiatalabb korunkban még kevésbé, hiszen a (csak ebből a szempontból) passzívabb 13-17 év közötti korosztálynál még nem éri el a napi 3 órát sem ez az idő, ám 60 fölött már ennek több mint duplájára, napi 6 és fél órára ugrik a tévézési időmennyiség. Összességében egy átlagos napon a teljes népesség 79 százaléka kapcsolja be a televíziót.

Persze nem, vagyunk egyformák, s nemcsak korban, hanem a tévéhez való viszonyunkban, s a műszaki és tartalmai elvárásokat tekintve sem. Ma nagyjából minden háztartásban van legalább egy készlék, sőt 13 százalékuknál három vagy még több. A családok 80 százaléka előfizet valamilyen platformra, ebből következik, hogy maradék egyelőre még ingyen szeret tévézni. Csak az analóg földi vételt használja a háztartások 17 százaléka.

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2012. áprilisi számában olvasható.)