Mit tettek a lettek?

A televíziós piacon az utóbbi években rendre felbukkan az ötlet: miért nem lehet a temérdek csatorna közül „étlapról” kiválasztani a menüt. Noha ilyen színtiszta modell még nem létezik, azért kísérletekről már lehet hallani…

A lett Jacob Youphes 1831-ben született Rigában. Kitanulta a szabómesterséget, majd 23 éves korában áthajózott az Egyesült Államokba. Itt különböző munkák után saját üzemet nyitott, ahol erős vászonanyagból sátrakat, ponyvákat készített. Az 1870-es évek elején egyik ügyfele megkérte, hogy varrjon favágóként dolgozó férje számára nadrágot ebből az erős anyagból. Youphes – ekkor már Davis néven – meg is varrta a ruhadarabot, s a kényes helyeken rézszegecsekkel erősítette meg. A nadrág akkora sikert aratott, hogy feltalálója szabadalmaztatta az eljárást. A szabadalmi bejegyzéshez a pénzügyi hátteret az anyag gyártója, bizonyos Levi Strauss úr biztosította. A farmer pedig, hiszen erről van szó, elindult világhódító útjára.

Könnyen lehet, hogy a kis Lettország ismét nagyot dob, ezúttal a fizető televíziózás területén. A Lattelecom távközlési vállalat ugyanis olyan szolgáltatást jelentett be, amely akár alapjaiban rengetheti meg a globális fizető televíziós piac üzleti modelljét: az ügyfelek személyre szabhatják televíziós csomagjukat. Bizonyos megszorításokkal persze. Az alapcsomag előfizetői a csomagba tartozó csatornák mellé adott listáról további legalább egy és legfeljebb nyolc csatornát választhatnak. Szó sincs tehát a „csak azokért a csatornákért fizetek, amelyeket nézek” modellről, amit pedig sok tévénéző – érthető okokból – szeretne, s amiről a szolgáltatók – megint csak érthető okokból – hallani sem akarnak.

Az à-la-carte modell bevezetésére egyébként történt már kísérlet. 2008-ban a kanadai szakhatóság támogatta a nézők „étlapról” történő csatornavásárlásának jogát, de az ötlet a televíziós szolgáltatók ellenállásán megbukott. Szórványos megoldások azért akadnak.

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2012. októberi számában olvasható.)