avagy ki hozta ránk a veszedelmet, és ki tudja megoldani

Az utóbbi három évben gyakran hangoztattam, hogy egyre kevesebb a pénz a televíziózás értékláncában. Ez pedig egy ördögi kört indít el, aminek nyomán végül az egyre kevesebb pénzzel mindenki egyre kevesebbet keres.

Nem akarok túlzottan pesszimistának tűnni, de – miként azt az MKSZ legutóbbi közgyűlésen tartott előadásomban is jeleztem – az a bizonyos Armageddon a mi kis Jurassic Parkunkban vészesen közeleg. Ráadásul az iparág szereplői nem kis mértékben önmagukat okolhatják: mindent megtettek és megtesznek azért, hogy mielőbb romlásba döntsék saját magunkat. Egyformán igaz ez a műsorterjesztőkre és a médiaszolgáltatókra. De söprögessünk először a saját portánkon, és vizsgáljuk meg a terjesztői piacot.

Csökkenő előfizetési díjak

A tévé-előfizetés alapvetően rugalmatlan az árra és a jövedelemre, vagyis az ügyfél mindezektől majdhogynem függetlenül hoz döntést előfizetésének megtartásáról. Ennek az az oka, hogy még ma is tévézés a legolcsóbb szórakozási forma. Ez a tényező az értékláncban kedvező hatást fejthetne ki, ha a verseny nem hatna ezzel szemben, és ha a válság miatt a háztartások szabadon felhasználható jövedelme nem csappant volna meg ennyire.

Az előfizetési díjak csökkenése 2006-ban kezdődött el. Az árverseny nyomán a korábbi díjak mára 30-40 százalékkal, ha nem többel estek vissza. Nem lenne ez akkora baj, ha eközben nem növekedtek volna a költségek. Az alacsonyabb előfizetési díjért az ügyfél ma lényegesen több csatornát kap, ami értelemszerűen többe kerül, és persze a hálózatok fenntartása, építése is megdrágult az utóbbi időben....

Túléljek? Adjam fel?

A kis és közepes szereplők előtt három út is kínálkozik...

Rajki Annamária
Magyar Telekom

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2013. márciusi számában olvasható.)