Fehéren, feketén

Osztódással szaporodik a szélessávú hálózat. Miután feltérképezték Magyarország minden településének minden utcáját, kettéválasztották az országot: azonosították azokat a helyeket, ahol már most teljesülnek az uniós célok között megfogalmazott sávszélességi elvárások, illetve azokat, ahol további fejlesztésekre van szükség. Ez utóbbi területeket két újabb csoportba sorolták: néhol a szolgáltatók önként vállalták, hogy három éven belül kiépítik a legalább 30 Mbit/s sebességű hálózatot, a többi helyen pedig meghirdették a pályázatot. Várhatóan azonban a vállalások mennyisége tovább osztódik…

Zebramintás az ország

Ha a pályázatokon pénzt is lehet szerezni a fejlesztéseknek, akkor vajon miért érdemes a szolgáltatóknak önerőből is vállalni a beruházásokat? – merül fel joggal a kérdés. A válasz egyszerű: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az együttműködés értelmében azt ígéri, hogy ezeken a területeken más piaci szereplők részére nem nyújt állami vagy uniós támogatást. Másképp megfogalmazva ezzel próbálják elejét venni (okulva korábbi keserű tapasztalatokból), hogy bárhol is uniós pénzből történhessen új hálózati ráépítés.

Az előzetes jelentkezések és regisztrációk után végül összesen több mint félmillió új szélessávú végpont kiépítését vállalták önként a szolgáltatók, ennek mintegy 90 százaléka (455 802 vonal) a háztartásokat csatlakoztathatja a világhálóra, a többi 46 604 pedig az üzleti ügyfelek számára teremt kapcsolatot.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tájékoztatása szerint a négy legnagyobb szolgáltató (a Magyar Telekom, az Invitel, a UPC és a Tarr Kft.), valamint további 68 közepes és kis társaság vállalta pályázat – s így esetleges uniós támogatás – nélkül is, hogy önerős beruházás keretében legkésőbb 2018. április 15-ig megépítik a szélessávú internethálózatot. Az összes új csatlakozás közel 80 százaléka legalább 30 Mbit/s, míg a többi már legalább 100 Mbit/s sávszélességet ígér.

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2015. novemberi számában olvasható.)