Bár a telefonbeszélgetésre fordított idő több mint négyötödét mobilhívások teszik ki, azért változatlanul nagy jelentősége van a jó öreg – immár 140 éves – vezetékes telefonnak. És nemcsak a felhasználók ragaszkodnak hozzá rendületlenül, hanem a szolgáltatók – közük közel egy évtizede a kábeltársaságok is – előszeretettel illesztik többszolgáltatásos kínálatukba.

Néhány éve szinte már temetni kezdték a vezetékes telefont is, ám az elmúlt évtized adatait vizsgálva csupán egy átmeneti visszaesést figyelhettünk meg. Tegyük hozzá máris, hogy ez csak összes vezetékes vonalak számát tekintve igaz, ugyanakkor az egyes technológiák eredményei nagyon is érdekes, és egymással ellenkező irányú görbét rajzolnak elénk.

Míg jó egy évtizeddel ezelőtt 3,3 millió ilyen működött, addig idén márciusra ezek száma – lényegében folyamatos zuhanás után – félmillió alá esett vissza. Az összesített vonalszám is apadt eleinte, hiszen négy év alatt közel 400 ezerrel lett kevesebb, és 2010-ben érte el a mélypontot, valamivel 3 millió alá süllyedve, ám ekkor az új technológiák – nem kis mértekben a kábelhálózatok – ismét új előfizetőket tudtak szerezni (vagy a korábbi lemondókat átcsábítani), így tulajdonképpen kiegyenlítették a régi technika veszteségét. Sőt az összesített eredmény ismét emelkedni kezdett, és az idén már meghaladta a 2008 előtti szintet.

Bár a kábelhálózatok valóban látványos eredményt produkáltak, hiszen ma már közel egymillió (idén márciusban 941 ezer) telefonvonalat működtetnek (ami lényegileg szintén IP alapú), ám a külön említett VoIP ennél is szembetűnőbb fejlődést mutat, hiszen a semmiből hét év alatt 1,6 millió előfizetőig jutott. Mindez arra utal, hogy nemcsak a kábeltársaságok nyitottak a telefon felé, hanem a hagyományos (mondhatnánk, egykori koncessziós) távközlési cégek is inkább átterelték az xDSL vagy FTTH alapú hálózatukra a telefonos előfizetőiket, pontosabban a teljes 3Play szolgáltatásukat.

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2017. júniusi számában olvasható.)