Percek, műfajok, reklámok

Az elmúlt évben mindössze egyetlen mindössze egyetlen perccel tévéztünk kevesebbet, mint 2018-ban, vagyis számszerűen a teljes népesség naponta átlagosan 4 óra 39 percet töltött a tévékészülékek előtt. A Nielsen Közönségmérés legfrissebb adataiból az is kiderül, hogy az általános szórakoztató csatornák a legerősebbek, és hogy egy év alatt tíz évnyi reklámot sugároztak a tévéadók.

Az átlagokkal általában az a baj, hogy a nagy tömeget reprezentálják, de a konkrét számok szinte senkinek a szokásait nem tükrözik hűen. Például a tévé iránt leginkább közömbösnek tartott 18 éven aluli korosztálynál szintén 1 perccel csökkent a napi átlagos tévénézési idő, de ők így is csak alig 3 órát (2 óra 55 percet) töltöttek a képernyők előtt. A 18-49 évesek is bő egy órával az átlag alatt, azaz naponta 3 óra 29 percet tévéztek, ami 5 perccel kevesebb, mint egy évvel korábban. Velük szemben az 50 év felettiek az átlagnál közel két órával többet, vagyis naponta 6 óra 33 percig nézték a műsorokat, ami viszont már 4 perccel több, mint az előző évben.

A teljes népesség és a 18 év feletti felnőtt lakosság napi tévénézési idejét is 4 perccel egészítette ki az időeltolásos tévénézés. Ez az idő nagyjából egy időjárás-jelentésre elegendő. Bár a különbség nem nagy, de azért érdekes, hogy éppen a fiatalabb (4-17 éves) korosztálynál alacsonyabb ez a szám: ők 3 percnyi műsort néztek meg késleltetve, ami az ő esetükben a teljes tévénézésükhöz képest 1,8 százalékot jelent.

Az összkép a médiaszolgáltató szempontjából tovább árnyalható, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy adott csatornatípus összesített közönségarányán hányan osztoznak. Az adatokból kiderül, hogy mindössze három műfaj képviselőiek jut 1 százaléknál magasabb részesedés. Köztük van az öt hírcsatorna, melyek összesen 7,5 azaz egyenként átlagosan 1,5 százalékot értek el. Az összesített közönségarányt tekintve a második legnépszerűbb a filmes műfaj, de mivel a 10,4 százalékot 15 csatorna produkálta, így egyenként átlagosan már csak 0,7 százalék jut nekik.

Feltűnő az is, hogy a igencsak drága közvetítési jogok miatt talán fajlagosan a legnagyobb költségvetéssel működő sportcsatornák (a Nielsen mérésében 10 ilyen szerepel) együttesen is csak 4,2 százalékot értek el, vagyis egyre átlagosan alig 0,4% jut.

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2020. februári számában olvasható.)