SZSZL2021 banner 1000x100 

Percek, zsánerek, hirdetések

Alapvetően három fő jelenséget vizsgál a Nielsen Közönségmérés: mennyit tévézünk, mit nézünk szívesen és közben mennyi reklámot látunk. Mindhárom területen jelentős átrendeződés történt a koronavírus elterjedése óta. Ám amíg a kutatócég feladata „csupán” a tények objektív tálalása, addig a piac szereplőinek, a médiaszolgáltatóknak az új jelenséget – nagyrészt problémákat – kezelniük is kell. Vajon kinek hogyan sikerül? Erről szól következő összeállításunk.

A világszerte tomboló koronavírus-járvány 2020 márciusára hazánkat is elérte, s ez, valamint az ennek nyomán meghozott intézkedések jelentős hatással vannak a tévénézési szokásokra is. Az utóbbi hetek adataiból az rajzolódik ki, hogy a televízió – mint az informálódás, tájékozódás valamint a szórakozás egyik igen fontos forrása – jelentősen felértékelődött az otthonába kényszerülő népesség számára. A Nielsen Közönségmérés hetente frissülő anyagában folyamatos tájékoztatást nyújt arról, hogy miként változott az átlagos napi tévénézési idő Magyarországon, illetve néhány Európai országban. Megmutatja továbbá, hogy mely tematikus csatornák esetében tapasztalhatók a legnagyobb változások nézettség szempontjából. A Nielsen nem csupán hazai, de nemzetközi szinten is igyekszik hétről hétre követni a tévénézést érintő változásokat a karantén időszakában.

Az egy főre jutó tévénézési idő Európa legtöbb országában szinte egyöntetűen a 13. héten (március 23-29. között) tetőzött, azóta némileg visszaesett. Az egyes országok között azonban jelentős különbségek fedezhetők fel. A lapzárta idején ismert utolsó 8 heti mérési adatok néhány országban (például Horvátországban vagy Írországban) a tévézési idő szinte néhány perc különbséggel április végén visszaállt a március eleji szintre, sőt Szlovéniában már 5 perces visszaesést regisztráltak. A csúcsot Szerbia állította be 7 óra 45 perccel, megelőzve a 7 óra 19 percet produkáló Görögországot – természetesen a 13. héten. Ehhez képest feltűnően keveset tévéznek Írországban, ahol még a 40 perces felfutás során is a 12. héten mindössze 3 óra 7 percet ültek a tévé előtt, de a 17. héten (április 20-26. között), ez a szám már visszaállt 2 óra 36 percre.

Gyakorlatilag az 1. ábrán látható görbéhez hasonló ívet futott be az egy nézőre jutó tévézési idő alakulása, azzal a különbséggel, hogy – mivel nem mindenki tévézik – itt magasabb percszámok jönnek ki. Olyannyira, hogy a csúcstartó Szerbiában már 10 óra 27 percet ültek a képernyő előtt a 13. héten. Itt is érdekes Írország esete, ahol ez a mutató több mint másfél órát ugrott, és „tetőzéskor” elérte a 4 óra 40 percet.

Magyarországon március első felében még majdnem percre pontosan ugyanannyit tévéztünk, mint tavaly (az egy főre jutó napi átlagos tévézési idő a 11. héten 4 óra 53 perc, illetve idén 4 óra 54 perc), addig az említett 13 héten az előző évi 4 óra 31 percről több mint egy órával ugrott meg, elérve az 5 óra 48 percet. A 17. héten az elmúlt évi adat nem sokat változott (4 óra 44 perc), ám az idén ez nálunk is visszaesett 5 óra 1 percre, tehát különbség már csak alig negyedóra.

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2020. május-júniusi számában olvasható.)