Beszélgetés Kéry Ferenccel

Kery 2020 web2Az MKSZ elnöksége úgy döntött, hogy a szokásos Szakmai Konferenciát a jövő évre halasztja. A szakemberek egyfelől már nagyon várják a személyes találkozás lehetőségét, másfelől viszont óvatosak, és bizonytalanok abban, hogy a jelenlegi vírusos helyzetben valóban részt vennének-e egy ilyen rendezvényen. Ebben igyekszik segíteni a Média-Kábel-Műhold azzal, hogy beszámol a szakma aktuális fejleményeiről. Kérdéseinkre Kéry Ferenc, a Magyar Kommunikációs Szövetség elnöke válaszol.

Az elmúlt évek-évtizedek során annyira megszokták a hírközlési és médiaiparban dolgozó szakemberek a konferenciát, hogy éppen a hiány ébreszti rá őket, miről maradnak le az idén. Miért fontos egy ilyen fórum a résztvevőknek, a kollégáknak, a szakmának?

Egy ilyen társadalmi szervezetnek, mint az MKSZ abszolút beleillik a profiljába az, hogy rendszeresen megpróbálja bemutatni egyfelől a szakmának a környezetét, másfelől a környezetének a szakmát. Ennek a célnak tökéletesen megfelel az a konferenciasorozat, ami szinte egyidős magával a szövetséggel. Az elmúlt időszakban évente gyakorlatilag két konferenciát is tartottunk, és praktikus okokból ezt összekötöttük a közgyűléssel. Ilyen módon egyfelől lehetőségünk nyílik a belső társadalmi ügyeink intézésére, például a célok meghatározására, a választásokra és egyéb kérdések megvitatására, másfelől ezt az alkalmat összekötjük külső partnereinkkel való kapcsolattartással.

Rendszeresen meghívjuk a szakminisztérium képviselőjét, hogy ismertesse a kormányzati célokat, meghívjuk a hatóság képviselőit, hogy tájékoztassa a szakmát az aktuális szabályozási témákról. Ugyanezt az alkalmat kihasználjuk arra is, hogy partnereink, pártoló tagjaink is bemutatkozhassanak, a kollégák így első kézből ismerhetik meg a műszaki és szolgáltatási újdonságokat. Hiszen ebben a szakmában a fejődés töretlen, így feladat is adódik bőven. Éppen ezért komoly problémát okoz, hogy az idén immár másodjára is elmarad a konferencia. Megpróbáltunk mindet elkövetni, hogy biztonságosan megszervezzük, ám ezzel együtt is azt tűnt legészszerűbb megoldásnak, ha ezt most elhalasztjuk. Ugyanakkor már készülünk a következőre és nagyon reméljük, hogy jövő májusban már személyesen is találkozhatunk a kollégáinkkal, partnereinkkel.

A koronavírus-járvány hogy befolyásolta és befolyásolja ma is a kábeltársaságok mindennapi működését?

A tapasztalat kettős, mert egyrészt a gazdaság működésében bekövetkezett változásokra kellett reagálniuk a tagjainknak a szolgáltatásaikkal, másrészt az ő mindennapi tevékenységüket is érintette járvány. A közintézményekben, a vállalatoknál nagyon sok helyen a home office került előtérbe, az oktatás, a különböző munkahelyek átálltak digitális üzemmódra, ami azzal járt, hogy fokozódott az internetes sávszélesség iránti igény.

A kollégáktól hallott tapasztalatok szerint éppen az új igények nyomán piacot nem veszítettünk, sőt talán még növelni is tudtuk. Ugyanakkor ez többletmunkát is adott nekik, mert fejleszteni kellett a hálózatot, növelni a betápláló sávszélességet. Tagjaink közül többen csatlakoztak a Digitális Jólét Program Digitális Összefogás felhívásához és különböző kedvezményeket adtak a vírushelyzet érintettjeinek. Például a bekötéseket ingyen végezték, segítettek a számítógépek, programok installálásában, a tanároknak, orvosoknak ingyen adták a szolgáltatást vagy megemelték a sávszélességet ugyanazért a díjért.

Az első hetekben persze bizonytalanságok is tapasztalhatók voltak. Az ügyfelek igényeltek új bekötéseket, de a szerelőket csak félve engedték be otthonukba, irodájukba. Szövetségünk a maszkok beszerzésében is segített a kollégáknak, összegyűjtöttük tagjaink igényeit, és találtunk olyan gyártót, amelyik az együttes megrendelés és a nagyobb mennyiség miatt kedvezményesen szállította nekünk.

Bár közvetlenül nem függ össze járvánnyal, de a sávszélesség-igény kapcsán felmerül a kérdés, hogy mennyire voltak sikeresek a Szupergyors Internet Program keretében végzett fejlesztések?

Azt elmondhatjuk, hogy a SZIP 1.0 projekt a lakosság számára lezárult, a hálózatok nagyjából kiépültek, vagy ahol ez valamiért nem sikerült, ott mobil eszközökkel oldják meg a szolgáltatást. Ugyanakkor még folyamatban van annak a célnak a teljesítése, hogy mindenhová kábelen vagy optikával jusson el a szélessávú hálózat. A hálózatok tervezése, építése óriási kapacitást igényelt, ami sok helyen problémát okozott, hiszen ilyen léptékű fejlesztésre az ország nem lehetett felkészülve. Emiatt az egész folyamat elhúzódott. Jó néhány projekt már valóban befejeződött, de vannak helyek ahol még ma is zajlik az építés, és remélhetőleg év végéig ezek is befejeződnek. Ebből a szempontból a kis szolgáltatók kerültek hátrányba, hiszen a tervezői és kivitelező vállalkozások értelemszerűen a nagy megrendelők igényeit részesítették előnyben. A szövetség a projekt egész ideje alatt részt vett a menet közben felmerülő kérdések egyeztetésében, legyen szó jogszabály-módosításról, műszaki konfliktusok feloldásáról az áramszolgáltatókkal, vagy a pénzügyi elszámolás problémáiról.

Abban viszont már érzékelhető a COVID-19 hatása, hogy a korábban már bejelentett SZIP 2.0 projekt indítása késik. Örvendetesnek tartjuk, hogy az Unió és a magyar kormány is felkarolta ezt az ambiciózus célt. A 100 megás sávszélességre eleinte természetesen az intézményeknek, vállalkozásoknak lesz igényük, ez már napjainkban is érzékelhető a távmunka, a távoktatás, a videokonferenciák elterjedésével. Ugyanakkor a szolgáltatóknak nem árt felkészülni a bizonyosan növekvő lakossági igények kielégítésére is, hiszen előbb-utóbb ott is megjelennek a nagyobb kapacitásigényű megoldások.

A SZIP 2.0 projekt tehát újból hálózatépítést fog generálni, így a múlt tapasztalatai nyomán ismét némi aggodalomra adhat okot, hogy vajon hogyan fogja bírni a szakma ezt a nyomást. Fontos lenne ezért, hogy reális feltételek, teljesítési határidők szerepeljenek a majdani pályázatban, a költségeket kézben lehessen tartani, vagy pedig ilyen szempontból legyen rugalmas a kiírás, és a kis szolgáltatók részvétele is biztosított legyen. Ma persze már jobbak a kilátások, mert kiépültek a hálózatok alapjai. A kábeltársaságok szempontjából nyilvánvalóan reális cél az, hogy a DOCSIS 3.0-át fel kell váltani a 3.1 verzióra. Reméljük, hogy a pályázati célok, illetve megoldási lehetőségek között ez is megjelenik, hiszen ez a technológia is képes a célul kitűzött paraméterek teljesítésére, nem csak a teljes optika. Bízunk abban, hogy ha majd elkezdődnek az egyeztetések, akkor ezt az érdekünket is érvényesíteni tudjuk.

Az érdekérvényesítés területén az érdekes helyzet állt elő pár éve, hogy miután a nagy szolgáltatók kiváltak az MKSZ-ből, abba a HÉT-be léptek át, amelynek a kábelszövetségek is tagjai. Működőképes ez a felállás a gyakorlatban?

Az eddigi tapasztalatok szerint a Hírközlési Érdekegyeztető Tanács keretébe kerültek át azok az általános kérdések, amelyek a szakmát egyformán vagy közel azonosan érintik. Napjaink egyik ilyen kérdése a megújuló uniós Hírközlési Kódex, illetve annak hazai implementációja. A másik, mindenkit érintő téma a szerzői jog újraszabályozása, amiben együtt tudunk dolgozni a HÉT keretein belül. Általában jók a tapasztalataink, ugyanakkor bizonyos kérdésekben szükség van arra, hogy a kisebb szolgáltatók külön is hallassák hangjukat. A nagy és kis szolgáltatók közötti érdekkülönbség ugyanis jó néhány esetben kitapintható. Egyeztető tárgyalásokat kell folytatnunk ahhoz, hogy kompromisszumos javaslattal tudjon előállni a HÉT. Időnként aztán körvonalazódnak olyan esetek, amikor ez nem működik. A HÉT gyakorlatának része, hogy konszenzusra törekszik, és ha ez sikerül, akkor azt a véleményt képviseli. Ha azonban ez nem jön létre, akkor a kis szolgáltatók külön, saját szövetségük nevében is kifejthetik véleményüket.

Pár évvel ezelőtt felmerült az MKSZ és az MKHSZ érdekképviseleti tevékenységének összehangolása, esetleg egyesítése. Ma holt tart ez a folyamat?

Mi eleve úgy gondoljuk, hogy egy szakmai érdekképviselet akkor jó és hatékony, ha egységes tud lenni. Ezért tarjuk fontosnak, hogy a HÉT keretén belül egységes vélemény tudjunk megfogalmazni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos esetekben mi toleráljuk a nagy szolgáltatók érdekét, más esetben ők a miénket. És ez így általában jól működik. Amikor 2017 végén kiléptek tőlünk a nagy szolgáltatók, azóta még inkább előtérbe kerül az a szándékunk, hogy a kis szolgáltatók közös, egységes érdekképviseletet tudjanak felmutatni. Ezen dolgoztunk több mint két évig, tárgyalásokat folytattunk az MKHSZ-szel, de sajnos a mai napig nem jutottunk eredményre, mert nem tapasztaltunk fogadókészséget. Nem szokásunk feladni, ezért változatlanul bízunk abban, hogy a nyilvánvalóan közös célokat a másik szövetség is magáénak tudja vallani. Minél hamarabb, annál jobb.

Az MKSZ újabban nyitott a vezeték nélküli, WISP szolgáltatók felé is. Érzékelhető-e ennek már az eredménye?

Elindult a folyamat, és bár biztató, de még a kezdeteknél tartunk. Jelenleg nyolc olyan tagunk van, amelyek kizárólag vezeték nélküli internetet, köznyelvi nevén wifit szolgáltatnak, és 12 olyan, amelyik idáig is tagunk volt, de használja a wifis és a vezetékes technológiát is. Rajtuk kívül vannak még néhányan, akik jelezték, hogy szándékukban áll belépni. Már elkezdünk az ő érdekükben is lobbizni, például a 6 GHz-es frekvenciasáv wifis célú használatáról. Ez azért lesz fontos a jövőben, mert a wifire eddig használt sáv telítődött, és az igények növekedésével a társaságok már nem tudnak megfelelő minőségű, mennyiségű és sebességű szolgáltatást nyújtani. Az említett 6 GHz-es sávot Európában egyelőre nem lehet wifire használni, de más kontinenseken, így Amerikában már igen. Az európai kábelszövetség tagjaként mi is megkapjuk az információkat, és úgy tudjuk, hogy uniós szinten már elindult a lobbizás, hiszen először ott születhet meg a döntés, majd ezt követően az egyes tagállamokban. Ezért fogunk lobbizni mi is, hogy lehetőleg az NMHH is ezt az álláspontot képviselje, és amint lehetővé válik, ez a sáv mielőbb kerüljön itthon is ingyenesen a szolgáltatók birtokába.

Évtizedek óta a konferenciákon is „forró kásaként” kerülgetett téma volt a műsordíjak mértéke. Ma már a GVH is felfigyelt erre. Pontosan miről van szó.

A Gazdasági Versenyhivatal elindította azt az ágazati vizsgálatot, amelynek célja a műsorszolgáltatás és -terjesztés piacán zajló – esetlegesen versenytorzító – folyamatok feltárása, és a beavatkozás szükségességének azonosítása. Ehhez a lépéshez az MKSZ is erőteljesen hozzájárult, évek óta jeleztük a GVH-nak, hogy a műsorterjesztési piacon probléma van, amit kezelni kell, mert magától nem fog megoldódni.

Arról van szó, hogy a médiaszolgáltatók a nagyobb méretű műsorterjesztő vállalkozások számára aránytalanul kedvezőbb feltételekkel adják csatornáikat, mint a kisebb műsorterjesztőknek. Így a kisebb szolgáltatóknak eleve magasabb költségeik keletkeznek, mely akár leküzdhetetlen versenyhátrányt is jelenthet számukra, ami a verseny (kínálat) torzulását vagy korlátozását okozhatja. Ez végső soron oda vezethet, hogy a hazai fogyasztók választási lehetősége kevesebb számú szolgáltatóra, vagy rosszabb ár-érték arányú programcsomagokra korlátozódik.

A kis szolgáltatóknál ez azért probléma, mert az internetből még nem tudnak megélni tévé nélkül, a tévéből már nem tudnak megélni az internet nélkül. Számos tagunknál már több az internetes előfizető, mint a tévés. Mivel ezeket a szolgáltatásokat – a piac többi szereplőjéhez hasonlóan – együtt, csomagban nyújtják a tagjaink, ezért muszáj odafigyelni arra, hogy a tévé is gazdaságos legyen, és ne az internet tartsa el a tévét.

A problémák tisztázása érdekében a vizsgálat során a GVH a médiaszolgáltatók és műsorterjesztő vállalkozások közötti piaci viszonyok alakulása tekintetében felméri a szolgáltatások jellemzőit és összefüggéseit, ezen összefüggéseknek a piaci szereplők stratégiájára, valamint a nagykereskedelmi piacon érvényesülő árakra kifejtett hatását, illetve a méretgazdaságossági szempontokat. Amennyiben a vizsgálat piaci torzulásokat tár fel, ezek kezelésére a GVH versenyfelügyeleti eljárást indíthat, ajánlásokat tehet a piac szereplőinek vagy jelzéssel élhet a jogalkotó felé.

Azt reméljük, hogy GVH ágazati vizsgálata nyomán a vállalkozások közötti verseny a fogyasztók érdekeit a legjobban szolgálja, mind a szolgáltatók közötti választási lehetőség, mind a versenyképes árak tekintetében.

Galvács László