A késleltetett idejű vagy időeltolásos tévézés üzleti hatása elsősorban a reklámpiacon jelentkezik, már amennyiben ennek nyomán a nézői szokások is megváltoznak. A felvett műsorok utólagos megtekintése során ugyanis a néző egy gombnyomással áttekerheti a reklámokat. A televíziós piacon megjelenő digitális videórögzítők és az ezek kapcsán felmerülő, elhamarkodott vélekedések váltották ki a félelmeket: mi lesz, ha a fogyasztók nem néznek többé reklámokat?

A digitális videórögzítő (DVR) megjelenése utáni első években tipikusan időmegtakarítási céllal rögzítették a műsorokat, az emberek ugyanis nem akarták az idejüket a reklámok megnézésére pazarolni. Videóetnográfián alapuló kutatások megerősítették, hogy az nézők az őket nyilvánvalóan érdeklő műsorok mellett sokkal kevésbé figyelnek a reklámokra, élő adásban éppúgy, mint a felvett programok utólagos megtekintése során.

Ma már biztosan állíthatjuk, hogy a DVR és a reklámáttekerés nem hozott radikális felfordulást a reklámbevétel alapú üzleti modellekben a televíziós piacon. Mindemellett azt is kijelenthetjük, hogy a tévézés és így a reklámfogyasztás mégsem maradt változatlan, csak éppen nem egy konkrét „ellenséges” technológia, a DVR okozza az átalakulást, hanem több platform és több fogyasztási mód párhuzamos terjedése: mobil, internet streaming, catch-up televízió, DVR, táblagépek, közösségi televíziózás. Nagyobb veszélyt jelenthet a tévéreklámok piacán a „háromképernyős multitasking” jelenség, amikor bár nem tekeri át az értékes közönség a reklámokat, de közben internetezik vagy az okostelefonját használja a reklámblokk alatt. (Lásd „Tévézési szokások tegnap és ma” c. cikkünket a következőoldalon – a szerk. megj.) Úgy tűnik az egyetlen „killer application” filozófiája helyett a televíziós reklámpiacnak is több, szegmentálódó, együtt és egymás mellett élő változással kell szembenéznie, melyek fokozatos átalakulást hoznak.

Nyirő Nóra
tudományos segédmunkatárs, Corvinus Egyetem

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2012. áprilisi számában olvasható.)