A tehetségkutatók műsorokra és a sportra gerjedtünk

Vége az amerikai sorozat-dömpingnek, helyette inkább török szappanoperákat nézünk. A sport vonzza a legtöbb nézőt világszerte, na és persze a szórakoztató műsorok. Közép-Kelet-Európában szívesen üldögélünk 4-5 órát is a tévé előtt, míg Európa nyugati táján feleennyi időt szánnak erre.

Kevés szülő él a műszaki korlátozás lehetőségével, hogy gyerekei tévé- és internet-fogyasztását kordában tarthassa. Ehelyett inkább szabályokat állítanak fel, a rendszeres ellenőrzésre azonban a legtöbb családban nem kerül sor.

A reklámok tartalma, minősége, színvonala vagy éppen hangereje legfeljebb, ha bosszantja a nézőt, ám tévézési szokásait alapvetően nem változtatja meg. A 2011-ben produkált közel 55 milliárd forintos bevétellel és 36,2 százalékos részesedéssel még mindig a televízió a legnépszerűbb reklámmédium.

Terítéken import és hazai

A tematikus csatornák születésének hajnalán kézenfekvőnek tűnt, hogy az egyik legesélyesebb téma – a film után – a sport. Az elmúlt évtized igazolta is a várakozásokat: ma már féltucatnyi hazai sportcsatorna igyekszik megnyerni a nézőket, sőt a tucat ki is egészül, ha figyelembe vesszük a további magyar nyelvű és egyéb specializálódott adókat.

A sport-televíziózásról Vitray Tamással

A hazai sport-televíziózás legnagyobb alakja nemcsak a sport-, hanem a magyar televíziózás – nyugodtan mondhatjuk – korszakalkotó és stílusteremtő személyisége. Most azonban, az olimpiához közeledvén, csak a sport-televíziózásról kérdezzük, arról a fejlődésről, amely a heti egyszeri Telesporttól a hat sportcsatornáig terjed.

Az új médiatörvény hatályba lépésével – egyebek mellett – módosult a műsorszámok klasszifikációja, a piktrogramok és az ellenőrzések is. Noha összességében normakövetőek a tartalomszolgáltatók, akadtak műsorok, amelyek mind a nézőknél, mind a hatóságnál „kicsapták a biztosítékot”.