Önszabályozás, szolgáltatói kódex, hálózatsemlegesség – ez a célja a szélessávú internetszolgáltatók összefogásának. Emellett a digitális hozadékról, a közműadó hatásáról és a televíziózás jövőjéről is nyilatkozott lapunknak Bölcskei Imre, a Hírközlési Érdekegyeztető Tanács (HÉT) elnöke.

Mi indokolja az internetpiacon az önszabályozást?

Ennek az európai uniós programhoz csatlakozó kezdeményezésnek a végső célja a fogyasztók hatékonyabb tájékoztatása, vagyis a szolgáltatások átláthatóságának és összehasonlíthatóságának biztosítása. A világ számos országában, így Amerikában és Európában is felmerült az a probléma, hogy a szolgáltatók váratlan lépéseket tettek. Egyes tartalmakat, például a Facebookot kizárják a szolgáltatási csomagból vagy bizonyos korlátozásokat alkalmaznak, illetve csak meghatározott többletdíjért teszik hozzáférhetővé azokat. A legmarkánsabban ez Hollandiban jelentkezett, ahol a legnagyobb társaság olyan mértékben növelte a fizetős tartalmak körét, ami már meghaladta a tűrési küszöbértéket. Végül a hatóságnak kellett radikálisan beavatkoznia és jogszabályban korlátozni a szolgáltató ezen eljárását.

Európában az az álláspont alakult ki hogy jogi eszközökkel nagyon nehéz szabályozni ezt a területet, ezért szerencsésebb lenne szolgáltatók önszabályozása, aminek keretében önmagukra nézve egységesen és kötelezően elfogadnak egyfajta viselkedési kódexet. Ha ezt betartják és a hatósággal történt megállapodás szerint egyértelműen és összehasonlítható módon alakítják ki, teszik közzé a díjcsomagjaikat, akkor a hatóság külön jogszabállyal már nem avatkozik be...

A televíziós piacon milyen fejleményekre számíthatnak a szolgáltatók?

A kábelszolgáltatók ma nagyon jó helyzetben vannak, mert csomagokat tudnak eladni, s a Triple Play mellett egyesek már a mobilinternetet is hozzákapcsolják. Ez a kedvező pozíció azonban a távolabbi jövőben megváltozhat, ha az előfizetői igények átalakulnak. Amikor már nem televíziós csomagot akarnak vásárolni, hanem konkrét csatornákat. Megjelennek olyan intelligens alkalmazások, okostévék, amivel a néző összeválogathatja magának az őt érdeklő programokat. Ehhez persze kell fogyasztói intelligencia is, így egy bizonyos réteg jó ideig megmarad még a csomagolt kínálatnál. Az elkövetkező öt évben még biztonságban érezhetik magukat a kábeltelevíziós szolgáltatók, ám várhatóan fokozatosan el fog terjedni az új fogyasztási módszer. Ennél a nézők már nem kábeltársaságokkal kötik a szerződést a nézett tartalmakra, hanem közvetlenül a médiatulajdonosokkal, tévécsatornákkal.

A kábeleseknek ebben az új modellben is lehet szerepük...

Galvács László

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2013. májusi számában olvasható.)