Mennyi áramot fogyasztott a Despacito?

ictfootprint webA környezet- és klímavédelemről egyre gyakrabban esik szó napjainkban – nem ok nélkül. Vajon melyek az információ- és kommunikációtechnológiai ipar (IKT) ökológiai lábnyomának összetevői, és mi az, amit a digitális életformánk környezeti hatásairól tudnunk kell? Ezt vizsgálta az Ericsson IndustryLab legújabb kutatási anyaga.

A digitális életformánk ökológiai lábnyomáról szóló híradások jelentős része komor képet vetít elénk, különösen a jövőre vonatkozó várakozások terén. Ennek az ökológiai lábnyomnak a meghatározása nem ördöngösség, de ismerni kell hozzá a technológiát, annak fejlesztését és használatát. Számos becslés elérhető erről, megnehezítve a laikusok dolgát, ha meg szeretnék érteni a tényleges helyzetet. Az Ericsson elemzésének célja, hogy demisztifikálja az IKT szektor ökológiai lábnyomának témáját, és túllépjen a kizárólag a termékek villamosenergia-felhasználásnak figyelembe vételén. A tanulmány tekintetbe veszi a termékek teljes életciklusa során felhasznált anyagokkal és energiával kapcsolatos üvegház-gázok kibocsátását is. Az életciklusra kiterjedő értékelés azért fontos, mivel számításba veszi egy termék vagy szolgáltatás teljes, „bölcsőtől a sírig” (például a bányászattól a hulladék elhelyezésig) tartó környezeti hatásait.

Digitális szénhulladék?

Az IKT szektor környezeti hatása összetett, mivel ez a hatás három szinten jelentkezik:

  • az IKT eszközök gyártásával, használatával és a keletkezett hulladék elhelyezésével kapcsolatos kibocsátás (pl. szénlábnyom),
  • az IKT használatából fakadó közvetlen és közvetett pozitív vagy negatív kibocsátási hatások (pl. az utazás helyettesítése és a közlekedés optimalizálása),
  • valamint a viselkedések és preferenciák módosításának hatása.

A streaming szolgáltatások hatásáról vagy az IKT és más iparágak összevetéséről szóló cikkek nagy része például legtöbbször a közvetlen szén-dioxid kibocsátásra, azaz a digitális szénlábnyomra koncentrál, annak ellenére, hogy a technológia egyéb hatásai ennél gyakran sokkal jelentősebbek.

A „Despacito” példa

Sokszor hallani, hogy a videó-streaming, vagy éppen zeneletöltés hatalmas mennyiségű elektromosságot fogyaszt. Ugyanakkor ezek a számítások sokszor téves kiindulási adatokon alapszanak, így a valóságban a letöltések fogyasztása jóval alacsonyabb, mint amit elsőre hinnénk. 2018 tavaszán például a médiatársaságok arról számoltak be, hogy a Despacito című világsláger mintegy 5 milliárd alkalommal történő letöltéséhez annyi villamos energiára volt szükség, mint Csád, Bissau-Guinea, Szomália, Sierra Leone és a Közép-Afrikai Köztársaság teljes éves áramszükséglete. A jelentés közelebbről is megvizsgálta az esetet, és arra jutott, hogy a Despacito című zeneszám okostelefonra 5 milliárd alkalommal történő letöltéséhez mintegy 0,005TWh energiára volt szükség, beleértve a hálózatok és adatközpontok felhasználását is. Általánosságban egy dal letöltéséhez 0,001kWh áramra van szükség. Összehasonlításképpen: a fenti országok áramfogyasztása 2017-ben mintegy 1TWh volt, vagyis nagyságrendekkel kisebb,mint amit állítottak (1TWh = 1 milliárd kWh).

Mit tárt fel a jelentés?

Az IKT szektor lábnyoma továbbra is a globális kibocsátás 1,4 százalékát teszi ki, az adatforgalom növekedése ellenére. A megújuló forrásból származó villamos energiával ez a lábnyom 80 százalékkal tovább csökkenthető.

Egy tengerentúli oda-vissza utazás egy főre eső üzemanyag-fogyasztásból származó kibocsátása megegyezik 50 évnyi okostelefon-használat kibocsátásával. Az egyének szintjén a digitális életforma a teljes ökológiai lábnyom elenyésző részét képezi.

Az, hogy a digitális megoldásokat mire használjuk, kibocsátás szempontjából is fontosabb, mint ökológiai lábnyomuk, és megfelelő használatuk komoly potenciált rejt magában.

(A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2020. márciusi számában olvasható.)