Az FTTH rajongók egyik fő érve az optikai szál háztartásokig való kihúzása mellett az, hogy ez ám a "jövőálló" technológia. De mit is értsünk pontosan jövőállón?

Az FTTH rövidítés - miként előző számunkban bemutattuk - a felhasználói végpontig kiépített fényvezetős hálózatot takar. Az optikai kábel várható élettartamát ma 30 évre, vagy annál is hosszabb időszakra teszik - a kábel maga csak műanyag és üveg, mely szilárd és rendkívül lassan avul. A földbe fektetett fényvezető szál átviteli kapacitása mai tudásunk szerint korlátlan, tehát a sávszélesség növelése mindössze az adott összeköttetés végein lévő eszközök cseréjével megoldható. A végpontok aktív eszközeinek élettartama jóval rövidebb - ma általában 7 év -, de ez valamennyi szélessávú technológiára igaz. A mai FTTH eszközökkel 100 Mbps vagy akár 1 Gbps is elérhető az előfizetőknél, és további technológiai generációk megjelenése várható. Ezzel szemben az alternatív technológiák, mint a VDSL és DOCSIS 3.0 már a lehetséges határokat súrolják, már ami a rézalapú kábelezést illeti - azt a rezet, mely az esetek nagy részében (legalábbis a telefonvezetékek esetében) 30 évnél is jóval öregebb.

Az FTTH hívei szerint mind a hagyományos távközlési szolgáltatók, mind a kábeltársaságok végül is vagy optikai szálat vezetnek végig egészen az előfizetőkig, vagy előbb-utóbb kiszállnak az üzletből. Többen már tettek ilyen irányú lépéseket, pl. a Swisscom korábbi jelentős ADSL majd VDSL fejlesztéseit mára teljesen FTTH-ra cserélte fel. Bár a VDSL technológia tovább javul, sávkorlátja miatt csak rövid életű technológiaként lehet vele számolni, és ennélfogva megtérülése is megkérdőjelezhető.

A teljes cikk a Média-Kábel-Műhold 2011. 4. számában olvasható